A '89 előtt születettek valószínűleg kiválóan ismerik a Trabanton szállni élvezet című örökbecsű számot, aminek a valódi címe: Trabant. Azt hiszem nem elhamarkodott kijelentés, ha valaki meghallja a refrén első sorát - pláne ha ivott is egy kortyot - akkor folytatja; egy nagyon ittas társaságban ez akár egy száztagú akapella koncertbe is torkollhat.

A dalt egyébiránt az Exotic nevű együttes követte el, amit sajnos már kevesebben ismernek. Pedig zseniális banda volt. Meg merem kockáztatni, sokan még a nevükről sem hallottak, ha így is van Sipos F. Tamás nevét általában szokás ismerni.


A játék nem játék


A szám egyébként, amin sokan csak röhögnek: örökzöld. A 89-es második exotic "lemezre" került fel. Nagy szerencsém van, egy zsír eredeti, alig 18 éves pélányt őrzök belőle. Besárgult hófehér kazetta.

Gondoljunk csak bele; '89, rendszerváltás környéke. És a rendszerváltás nem csupán politikai fogalom. Sőt, magával hozta szükségszerűen a kulturális nyitást, a nagyobb művészi szabadságot is. Olyannyira, hogy szóbeszéd is járta, a lemez megjelenését egy komoly politikai párt is támogatta. (És volt már akkora szabadság is, hogy ráírták a kazira: "Unauthorized copying of this tape is prohibited.)

Úgy általában. Amúgy meg nem általában, a számról: érezni némi nosztalgikus baráti gyúnyt a szövegben. Zeneileg meg olyan, amilyen; tizennyolc éves. De akkoriben, hűha. Igazi jó kis lázadó zene volt.

Ha pedig még megemlítünk olyat is, hogy "Havi kétszáz pengő fixszel az ember ma könnyen viccelne, ha lenne még, ó, ha lenne még" - Egyszóval a tökéletes rendszerváltáshoz köthető magyar zene. Aki élt már akkor, tudja mit jelentett ez; aki meg nem, az talán csak röhög.

De ha egyszer felcsendül a "Trabanton szállni élvezet", - nincs megállás, csendüljön hát!

Klikk